Reményi Ferencné vagyok, lányommal, Krisztinával közösen tartunk, és nevelünk Berniket.

Így kezdődött:
1984-ben egy Budapesti CACIB kiállításon Bernáthegyi kölyköt szerettem volna venni, sajnos ott egy kutyus sem tudott elvarázsolni. Megláttam viszont egy csodaszép, nevetős, bébipelyhes kölyköt, akiről azt sem tudtam milyen fajta. Ő volt MONOSTORERDEI AVAR, az első Bernink, aki nyolc éves korában, egy nagyon meleg nyári napon szívelégtelenségben halt meg. Engem ott ez a kutyus megbűvölt, és bűvölnek a Bernik azóta is. És nemcsak a sajátjaim! Szerelem volt ez első látásra, ma már tudom örökre szóló szerelem, nem tudnám az életemet Bernik nélkül elképzelni!
Következő kutyánk egy tüneményes, öntudatos Berni kislány lett, KÁLVÁRIA-ALJAI HÉDA, így ők ketten lettek tenyészetünk alapítói. Hédánk akit mi öregkorában Nagyikának becéztünk, tizenegy éves korában halt meg izületi gyulladásban. Ma is nagy szeretettel, és hálával gondolunk rá, hiszen sok szép, és okos kutyánknak anyja, nagyanyja, dédanyja volt!
Szerencsére a lányom is ugyanolyan hévvel imádja a Berniket mint én. Ez azért roppant fontos, mert így lesz aki a kennelemet tovább vigye, viszi, hiszen a kiállításokon már szinte kizárólag Krisztina lányom vezeti fel a Berniket, és éri el velük a jobbnál jobb eredményeket! NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁJUK!!!
Sajnos sok kennelnél nincs folytatás, és ez nagyon szomorú.
Bevallom próbálkoztam más fajtával is, Magyarországon elsőként, Fáraó kutyánk, és két örökké csipogó törpe Schnauzerünk is volt, de az igazi a Berni maradt, az ő helyüket nem vehetik át, mindig ők maradnak az elsők! Ennek kapcsán tanultam meg, hogy minden ember olyan kutyát választ maga mellé társnak, aki lélekben közel van hozzá. Ha mégsem, úgy nem lesz kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat gazdi és kutya közt.
Szerencsére, sok-sok év alatt, amióta kutyázom, komoly emberismeretre tettem szert, így bizony előfordul, hogy már a kapuban közlöm a leendő új gazdival, nincs kiskutya, vagy neki nem adok! Ha nagyon erőszakos, megpróbálok segíteni, és más, az adott emberhez közelebb álló fajtát ajánlani. Az a szerencse, ha ezt elfogadja, sajnos az is előfordul, hogy máshol mégiscsak Bernit vesz! Sajnálom! Nekem az a célom hogy a tőlünk kikerülő kölykök a lehető legjobb helyre kerüljenek, ahol szeretik, megértik, gondozzák őket. Igyekszem legalább az első évben figyelemmel kísérni a kicsiket. Ha a gazdi hajlandó kiállításra is járni, az számunkra külön öröm, és minden segítséget megadunk ahhoz, hogy sikeresek legyenek a kiállítási körben.
Nagy örömömre, ma már Európa szerte ismerik kennelünket, sok kutyánk van külföldön, és nagyon szép eredményeket érnek el . Mi is sokat járunk külföldi kiállításokra, igyekszünk ott lenni minden nagy nemzetközi eseményen, Európa, és Világkiállításon, Klubkiállításokon. Bizony ez nagyon sok idő és energia! Úgy gondolom, nem kárba veszett energia, legalábbis az eredmények ezt igazolják. Álljon itt még köszönetem azoknak a gondos gazdiknak, akiknek kennelünkből van kutyusa, és nagyszerű eredményeket értek el! Büszkén mondhatom, a 2002-es BSH Klubkiállításon például, négy osztálygyőztes kutya reprezentálta tenyészetünket.

Végül, de nem utolsósorban, bernijeinknek köszönhetünk még számos kedves ismerőst, és jó barátot is!